Bulimia nervosa

A bulimia kifejezés a görög "boüsz" = ökör (illetve nagyító képző), és a "limosz" = étvágy szóból ered. Hippokratész az i.e. 4-5. században a "boülimosz"t beteges étvágyként különítette el a rendes étvágytól.

Galenus a 2. században a bulimiás tüneteket táplálék utáni sóvárgással, ájulással, sápadtsággal, hideg végtagokkal, gyomorfeszüléssel, gyenge pulzussal határozta meg. Meg kell említeni az ókori rómaiak hedonisztikus lakomáit, melyek gyakran a vomitoriumban végződtek. Ez esetben azonban a túlevés és azt követő önhánytatás lényegileg különbözik a bulimiások kényszerszerű, titkolt, bűntudattal kísért tüneteitől.

1743-ban az angol James leírta az igazi boulimost, ami túlevést és azt követő ájulást jelent, valamint a "kutyaétvágyat" (caninus apetitus), amely túlevést és hányást jelent. 1772-ben Cullen a bulimia hét formáját különítette el.

A 20. században pedig a 30-as évektől és német forrásokban találhatók olyan esetleírások, amelyek leginkább megközelítik a mai értelemben vett BN-t - ezek általában az AN-val összefüggésben bukkantak fel.

Az 1960-as évekig a falásrohamot különböző testi és lelki zavarok jelének tekintették, nem pedig egy önálló szindróma központi tünetének. Ezt követően kezdődött el az a folyamat, amely a bulimia fokozatos önállósodását hozta a pszichiátriai zavarok között (Vandereycken, 1994). Ziolko nagyon közel járt a mai BN-fogalomhoz, hyperphagia, majd hyperorexia nervosa névvel rajzolva körül ezt a szindrómát, hangsúlyozva az autoagresszív, impulzív és addiktív jellemzőket. Beumont és mtsai (1976) elkülönítették az AN két formáját: a diétázókat és az önhánytató-purgáló alcsoportot. Hilde Bruch (1973), az AN történetének egyik legismertebb alakja AN-s betegeinek egynegyedében talált bulimiás tüneteket. Russell 1979-ben jelentette meg klasszikussá vált közleményét, ez utóbbit tartják a BN első leírásának, bár Russell is csak mint az AN ominózus variánsát írta le (immár) a bulimia nervosát ilyen névvel. Russell munkájának jelentősége az igen pontos és részletes leírásában (30 beteget foglalt össze), s új kritériumok felállításában rejlik. A DSM-III egy évvel későbbi kritériumrendszere gyakorlatilag hivatalosan is elfogadottá tette az új nozológiai egységet (APA, 1980). Így alakult ki az evési zavarok két alaptípusa betegségtani megerősítéssel.

A bulimia nervosa elkülöníthető az anorexiától. A bulimia nervosa /BN/ szindróma rendszeresen, titokban végzett falással, önhánytatással, koplalással, vízhajtók, illetve hashajtók indokolatlan alkalmazásával jellemezhető. A bulimia előfordulhat sovány, normális testsúlyú és elhízott személyeknél egyaránt.

A bulimiásoknak súlyosan zavart evési szokásaik vannak, újra és újra elvesztik a kontrollt étkezésük felett és falási rohamokkal küzdenek, majd extrém módszerekkel kompenzálják a túlevést. A falási rohamok mindig titokban zajlanak, és az átlagosnál jóval nagyobb mennyiségű étel elfogyasztását jelentik. Ez átlagosan 1500-3000 kalória elfogyasztását jelenti, de szélsőséges esetekben 20-40.000 kalória mennyiségig is elmehet. A falásroham során az evés feletti kontroll érzése megszűnik, az evés kényszeres jellegűvé válik.

Ezt követően pedig súlyos bűntudat, szégyen és depresszió érzése jelenik meg, ami néha öngyilkossági kísérlethez is vezethet. A túlevések ellensúlyozására a bulimiások diétázással, hányással, extrém mennyiségű testmozgással reagálnak, amely módszerek azonban ismét felfokozott éhséghez, és újabb falásrohamhoz vezethet. Ebből az ördögi körből nem könnyű kitörni, sőt az esetek egy részében fokozatos romlás következhet be, amely nagyon súlyos testi szövődményekhez vezethet. Különösen veszélyes lehet a nagy mennyiségű étel befalását követő gyomortágulás,-szakadás, de a nyelőcsőgyulladás,-szakadás is előfordulhat. Ezen kívül fogzománc romlás, agyi elváltozások, illetve meddőség is kialakulhat. A lelki zavarok közül a depresszió és a szorongás a legjellemzőbb, de gyakran egyéb szenvedélybetegségek /alkohol, drogfogyasztás/ is megjelenhet kísérő tünetként. A bulimia általában később - 17-25 éves korban - kezdődik, számos, sikertelen fogyókúra, illetve megoldhatatlannak tűnő stresszhelyzetek hatására.

Felhasznált szakirodalom:

  • Túry F, Szabó P: A táplálkozászavarok pszichoszomatikája, különös tekintettel a bulimia nervosára. A MÁOTE és a MPT Pszichoszomatikus Szekciójának közleményei, 24. Budapest, 1989.
  • Túry F, Szabó P: Hypnotherapy in a special dissociative state: nocturnal bulimia. A case study. Hypnos 1990, 17:155-161.
  • Túry F, Szabó P: Bulimia nervosa: irodalmi áttekintés. Psychiatria Hungarica 1991a, 6:43-59.