Inverz anorexia nervosa

a férfiak speciális testképzavara 

Az evészavarok patomorfózisa meglehetősen gyors, az altípusok megoszlása szinte évtizedenként változik.

Pope és munkatársai 1993-ban hívták fel a figyelmet először arra, hogy fiatal - különösen body buildinget űző, testépítő - férfiak között gyakori az AN fordítottjának megfelelő zavar, amely anabolikus szteroidok szedésével jár,

annak minden mellékhatásával és veszélyével együtt, melyre a későbbiekben még részletesen kitérek.

Ezek a férfiak igen izmos testük ellenére is soványnak és kicsinek tartják magukat, s mindent megtesznek, hogy még izmosabbak, nagyobbak legyenek.

Nyáron is vastag melegítőben és dzsekiben járnak, nem mutatkoznak strandon, mert félnek, hogy kinevetik őket soványságuk miatt.

Mint az anorexiában, őket sem győzi meg tükörbeli látványuk, de testképzavaruk fordított, izmosan is soványnak látják magukat. A szerzők ezt a zavart "bigarexia nervosa" néven is emlegetik, Connan (1998) pedig a "machismo nervosa" nevet találta a legkifejezőbbnek.

Az anorexia nervosa és az inverz anorexia nervosa főbb tüneteinek összevetése :

Anorexia nervosa Inverz anorexia nervosa

- női túlsúly - férfiakra jellemző

- veszélyes testsúlyhiány, - súlytöbblet, igen

soványság izmos testalkat

- félelem az elhízástól - félelem a

(súlyfóbia) soványságtól (soványság-fóbia)

- testképzavar a karcsúság-ideál - testképzavar az

jegyében atléta-ideál jegyében

(kövérnek tartják magukat) (soványnak tartják magukat)

Anorexia nervosa Inverz anorexia nervosa

- demonstratív viselkedés - rejtőzködő viselkedés

- hashajtó-, fogyasztószer-abusus - anabolikus

szteroid abusus

Az inverz anorexia etológiája az AN-hez, és BN-hoz hasonlóan multifaktoriális, genetikai, biológiai, pszichológiai és szociokultúrális tényezők szerepe feltételezhető.

Az inverz anorexia kialakulására Connan (1998) dolgozott ki egy spekulatív

modellt : biológiai vulnerabilitással rendelkező egyén - a negatív életesemények hatására - negatív énképet alakít ki, s ennek következtében fogékony lesz a szociokultúrális normának megfelelő testkép internalizálására.

Ez képezi a termőtalaját a rendellenesség kifejlődésének, amely az individuációt és az autonómiát érintő akut, vagy krónikus életesemények hatására jelenik meg.

A pszichopatológia magja tehát adott, a rendellenesség manifesztációja az internalizált szociokultúrális normáktól függ.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen most jelent meg az inverz anorexia?

- Az első lehetséges válasz, hogy ez a kórforma nem egy új variánsa az evészavaroknak, csak egy újonnan felfedezett változata.

Ezidáig - mint már többször említettem - a hangsúly a nők zavarain volt, amely talán látványosabb, s amit a női karcsúság ideálra vonatkozó erős kulturális nyomás is központba helyezett.

- Ugyanakkor lehetséges az is, hogy a kórforma elterjedése valóban az utóbbi időben nőtt meg. Ennek okához a szociokultúrális hatások vizsgálatával juthatunk közelebb.

A kultúra által ideálisnak tartott testalkat a nők számára az ektomorf a (sovány), míg a férfiak esetén a mezomorf (szikár, izmos) alkat, mint pl. Schwarzenegger, Linford Christie, Peter Andre (Mishkind mtsai, 1986).

Az ektomorf alkat férfiak esetén negatív jellegekkel társul, negatívan befolyásolja az önértékelést, és a szociális beilleszkedést, míg a hipermezomorf alkatú férfit kiemelkedően jónak , s - mindkét nem megítélése szerint - férfiasabbnak tartják.

A megjelenésnek tehát nem csak a nők esetén van fontos szerepe a siker elérésében, ez a nyomás férfiakra közel ugyanolyan erősen hat.

Az utóbbi évtizedben rohamos növekedésnek indult a testedzés, illetve a testépítés kultúrája. Megnőtt az edzőtermek száma, egyre több újság készül férfiak számára, melyekben a kinézet, elsősorban a mezomorf alkat szerepét hangsúlyozzák.

Wang és kollégái (Wang és mtsai, 1993 cit.: Connan, 1998) amerikai elit középiskolák futball játékosainak testömegindexét vizsgálva 1971-től kezdve egy folyamatos emelkedést találtak, de ugyanez igaz a filmsztárokra és Mr. Universekre vonatkozóan is.

A férfi test mezomorf ideálja az elmúlt 30 évben egyre dominánsabbá vált. Érdekes, hogy a női modellek, és szépségkirálynők testömegindexének folyamatos csökkenésével párhuzamosan a férfi "szépségideálok" testömegindexe folyamatosan nő.

S ahogyan a nők esetén ezt a természetellenes soványságot csak természetellenes módszerekkel lehet elérni, a férfiaknak szintén szélsőséges eszközökhöz kellett folyamodniuk.

A különbség abban rejlik, hogy míg az extra vékony alak elérésének módja a diétázás, hashajtók használata, hányás, addig a férfiak esetében az izmos testalkat elérése más viselkedéses megnyilvánulásokat követel meg.

Az izomkötegek kifejlesztéséhez elsősorban az edzés és egy speciális - abnormális - táplálkozási mintázat szükséges, amit a szteroidok felhasználása gyorsít fel.

A body builderekre nagy mértékű súly ingadozás jellemző, a diétázás időszakainak és a súlynövelés szakaszainak váltakozása gyakori.

A súlynövelés szakaszban nagy mennyiségű szénhidrátot, és fehérjében gazdag ételeket fogyasztanak (hatalmas adag tészta, főtt tojás, tojássárga nélkül stb.), amit aminosav és fehérje készítményekkel egészítenek ki.

Ezt követi a súlycsökkentés - szálkásítás - fázisa, melynek célja a testzsír mennyiségének csökkentése. Ebben a szakaszban szigorú diétát tartanak, korlátozzák a bevitt folyadék mennyiségét, vízhajtókat használnak, szaunáznak.

Ezek a viselkedésformák - binge eating, vízhajtók használata, szaunázás, diétázás, és természetesen napi több órás kemény edzés - nemcsak elvonja az idejüket és figyelmüket más tevékenységekről, de jelentős pszichológiai distresszt is okoznak (Andersen és mtsai, 1995).

Ennek hátterében egy speciális személyiségmintázatot találtak: a body- builderekre a testükkel való elégedetlenség, tehetetlenség érzés, csökkent önértékelés, és perfekcionizmus jellemző). Ehhez társul az inverz anorexia központi vonásaként jellemezhető testképzavar, a body builderek 15 %-kal kisebbnek ítélik meg a testüket, annak valós méreténél.

Pope és munkatársai az inverz anorexia diagnózisának egyik kritériumaként tüntetik fel a testképzavart : " a személy tartós és valóságnak nem megfelelő meggyőződése, miszerint túl kicsinek, vagy túl gyengének tartja magát " (Pope és mtsai, 1993).

5.1 Testképzavar az inverz anorexiában

Mivel a testkép zavara központi szerepet játszik az összes étkezési zavarban, ezért indokoltnak látom a fogalom definiálását, tekintetbe véve a megnevezések jelentésbeli eltérését :

A testvázlat-testkép fogalomnak két, meglehetősen különböző és jól körülírható része van. Ezt a fogalmat mind a neurológia és neuropszichológia, mind a pszichopatológia és pszichológia használja, de teljesen más értelemben. Neurológiai, neuropszichológiai értelemben a testvázlat zavara organikus idegrendszeri elváltozás következménye, és olyan tünetekben nyilvánul meg, mint az autotopagnosia, hemiasomatognosia, anosognosia, ujj-agnosia, jobb-bal tévesztés, fájdalom-aszimbólia, autoscopia, macro- és microsomatognosia (Frederiks, 1985). Ezektől a tünetektől jelentősen különböznek a saját test észlelésének azon zavarai, amelyekben a testvázlat megtartott, de a méretek és arányok észlelése torzul, és amely zavaroknak az evészavarok kialakulásában tulajdonítanak nagy jelentőséget (Szabó, 1993; Szabó, 1996).

A testvázlat a saját test perifériásan, sematikusan tudatos, strukturált, plasztikusan határolt térbeli percepciója. Nem homogén, bizonyos testrészek nagyobb súllyal vannak képviselve. A testvázlat nem állandó, statikus, hanem változékony, bizonyos körülmények között (például orvosi vizsgálat után) megváltozik. A testvázlat a testtel kapcsolatos proprioceptív, vizuális, tapintási, kinesztéziás és vesztibuláris információk hatására alakul ki.

Head a proprioceptív, Schilder a vizuális ingerek szerepét hangsúlyozta, míg Pick azt feltételezte, hogy érzékszervi modali­tás­tól függően több testvázlat is létezik.

Testképenaz egyén saját testével kapcsolatos pszichológiai élményeit és attitűdjeit értjük, valamint azt a módot, ahogyan ezek az élmények szerveződnek (McCrea és mtsai, 1982). Több-dimenziós jelenség: egyes szerzők többes számot használva testképekről írnak, a különböző érzékszervi modalitásokon alapuló testképek mellett elkülönítik a kognitív és affektív testképet (Huon és Brown, 1986). Az inverz anorexia közelebb áll a dysmorphophobiához, mint az evészavarokhoz, hisz itt a diétázás csak másodlagos a testedzéshez képest.

Sőt Pope még jobban szűkítve a fogalmat a "izom dysmorphiáról" beszél a test dysmorphiás zavara helyett.

Egy esettanulmány (Túry és Gyenis, 1997) rövid bemutatása által szeretném megvilágítani, hogy mit is jelent a testképzavar az inverz anorexia esetén.

Egy 21 éves férfinál szorongásos zavar, szociofóbia jelentkezett. 15 évesen 195 cm és 80 kg volt. Nagyon soványnak érezte magát, ezért body buildingezni kezdett. Ha pénze engedte izomfejlesztő tápszereket is szedett (pl. Nerobol). Jelenlegi testalkatát tekintve kifejezett óriásnak mondható, magassága 205 cm, testsúlya 130 kg (testtömegindex 30,9 kg/m2 ). Legmagasabb testsúlya 136 kg volt. Szociális fóbiára utaló tüneteiben szeretett volna javulást elérni, de leginkább magasabb szeretett volna lenni, és "kigyúrtabb" alakra vágyott. Szeretett volna 160-180 kg súlyú, és 20-30 cm-rel magasabb (!) lenni.

Domináns édesanyjával szoros kötelékben van, a családban az anya döntötte el a lényeges kérdéseket.

Az apa "papucsférj", semmibe nem szól bele, időnként italozik. Nővére az anyjával való autonómia konfliktus miatt szintén pszichoterápiás segítséget kér.

Az inverz anorexiában jelentkező testképzavar központi szerepét az a tény is alátámasztja, hogy néhány esetben anorexia nervosa szerepel kórelőzményként.

A klasszikus kategorizáció szerint az AN étkezési zavarnak tekinthető, ám egyes feltételezések szerint (Pope, 1993) közel áll a test dysmorphiás zavaraihoz, s a diétázás, az étel visszautasítása egyszerűen az alacsony testsúly elérését szolgálja.

Pope és munkatársai (1993) 108 body builderrel készítettek klinikai interjút, és 3 esetben /2,8%/ találtak anorexia nervosát az előzetes kórtörténetben.

Ez nagyon magas aránynak tekinthető, hiszen az amerikai férfiak körében az AN incidenciája 0,02% körül mozog. A 3 - korábban AN-ás - férfi közül 2 a vizsgálat idején inverz anorexia tüneteiről számolt be.

-> Mr B a vizsgálat idején 19 éves, egyedülálló, fehér férfi. 17 éves korában kezdődtek anorexiás tünetei, mikor is kövérnek érezte magát, és fogyókúrázni kezdett. Ekkor 167 cm magas, és 40 kg súlyú volt. 9 hónapon át tartott ez az állapot, miközben hipománia, eufória, nagyzási mánia, hiperaktivitás tünetei jelentek meg nála.

A változás 18 éves korában kezdődött, mikor is súlyemeléssel kezdett foglalkozni, és egyre többet evett. 18 és fél évesen már 65 kg súlyú volt, de úgy érezte, hogy még mindig túl sovány, ezért 32 héten át szteroidot szedett.

Jelenleg 85 kg súlyú - két év alatt 45 kg-ot hízott - de még mindig nem elégedett testsúlyával, sőt emiatt néha hetekig nem megy ki az utcára, fél, hogy kinevetik soványsága miatt.

-> A másik inverz AN-ás férfi esete sok hasonlóságot mutat. Mr C, 27 éves, egyedülálló, fehér férfi. 15 évesen úgy érezte, hogy túlsúlyos, ezért egy nagyon szigorú -teljes evésmegtagadással járó- diétába kezdett. Ennek eredményeként 51 kg-os testsúlyt ért el, testmagassága 170 cm, ám még ezzel a testsúllyal is elégedetlen volt, kövérnek érezte magát. Ekkor kezdte el a súlyemelést, és a szteroidok szedését. 3 éven át, 78 hétig, szedett különböző szereket, ciklusonként átlagosan heti 800 mg testosteront és napi 80 mg methandrostenolont.

Ennek hatására hipománia, nagyzási téveszmék alakultak ki nála, naponta 4 órát aludt. 21 évesen már 100 kg felett volt a súlya, és body builder versenyeket nyert meg. Mindezek ellenére még mindig kicsinek, gyengének érezte magát, még nyári melegben is vastag ruhákkal próbálta rejtegetni "soványságát".

Később abbahagyta a szteroid szedést, és az inverz anorexia tünetei néhány hónap alatt megszűntek nála.

Végül Pope tanulmányában utolsónak bemutatott esettel zárnám le a testképzavar centrális szerepét bemutató fejezetet, amely egyben átvezet következő fontos területre, melyben az anabolikus szteroidokkal, és azok hatásaival foglalkozom.

Pope (1993) a vizsgált 108 body builder közt 9 férfit talált, akik kielégítették az inverz anorexia kritériumait. Mind a 9 személy rendszeresen szedett szteroidot.

-> Mr. D 26 éves, egyedülálló, fehér férfi. 18 évesen kezdett súlyemeléssel foglalkozni, annak ellenére, hogy már ekkor is 81 kg súlyú, és 183 cm magas volt. Az előző esetekhez hasonlóan, ő is csak vastag dzsekikben ment emberek közé, kicsinek, gyengének érezte magát.

Ez az érzés, volt az oka annak, hogy elkezdett szteroid szedéssel kísérletezni. 24 héten át szedett szteroidot, melynek hatására 15 kg-ot hízott. Ekkor - a szteroidok hatásának köszönhetően - kitűnően érezte magát testileg és lelkileg is. A második ciklus befejezése után illegális szteroid csempészet miatt letartóztatták a Mexikói határon. / Szteroidok használata Magyarországon is tilos, forgalmazásuk 2-7 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető./

5.2. Az anabolikus szteroidok és az inverz anorexia kapcsolata

Az eddig bemutatott néhány eset kapcsán már láthattuk azt, hogy az inverz anorexia szinte minden esetben anabolikus szteroidok szedésével jellemezhető.

Kevés tanulmány foglalkozik konkrétan az inverz anorexia területével, de - az általam ismert - adatok alapján a szteroid szedést szinte diagnosztikus kritériumnak tekinthetjük.

-> Pope és mtsai 1993-as /fent már említett/ vizsgálatában 9 inverz anorexiás férfit talált /8,3%/, mindannyian használtak szteroidokat.

-> Pope, Hudson 1996-ban 156 body builderrel készített klinikai interjút. Összesen 88 személy szedett szteroidot, közülük 16-nál /22%/ inverz anorexiát állapítottak meg. (A szteroiddal nem élők között nem találtak inverz anorexiás személyt. )

Többször hangsúlyoztam, hogy az inverz anorexia "újonnan felfedezett", még alig ismert zavar. Nagy meglepetésemre, örömömre szolgált a First magazin egy nemrégiben megjelent tanulmánya, amely részletesen foglalkozik a szteroidok káros hatásaival, és az inverz anorexia ( a cikkben "visszafordított ideges anorexia" néven említik) bemutatásával. Röviden idézném a cikk néhány nagyon érzékletes részletét :

"Néhány heti hihetetlen izomnövekedés után, ha megpróbálja elhagyni a szteroidot akkor szemtanuja lehet izmai látványos visszafejlődésének. Ön egyre gyengébbnek érzi magát, és újra a csodaszer felé tekintget, hogy szeretett izmai tömegét visszaszerezze. .... Mivel fokozatosan emeli az adagokat Önből egy új ember lesz, úgy szellemileg, mind fizikailag.

Az anabolikus szteroidok nagy, erős adagokban való szedése komolyan befolyásolhatja a hangulatot és a személyiséget, ezenkívül átváltoztathat egy békés dr. Jekyllt egy iszonyatos Mr. Hyde-dá."

...." egy szokatlan zavar, amit "visszafordított ideges anorexiának" neveztek el kimondottan szteroid szedők körében alakult ki. Ezen személyek meg voltak győződve, hogy ők soványak és gyengék, amikor izomzatuk nagyon fejlett volt. Nem mutatkoztak mások előtt, csak ritkán hagyták el otthonukat. Amikor mégis kimentek az utcára bő ruhákat öltöttek magukra, hogy elrejtsék soványságukat. Ez a viselkedés nemhogy megakadályozza a fogyasztót abban, hogy leálljon a szteroiddal, hanem inkább arra ösztönzi, hogy minél többet táplálkozzon és sok zsírt raktározzon el. Soványnak érezvén magukat önpusztító életmódot sajátítajátítottak el annak reményében, hogy minél izmosabbak legyenek."

Felhasznált szakirodalom:

  • Forgács Attila: Az evés lélektana (Akadémia Kiadó Zrt, 2016)
  • Kovács Szilvia INVERZ ANOREXIA NERVOSA, A férfiak speciális testképzavara (Szakdolgozat, ELTE, 2000)

  • Pope HG, Katz DL, Hudson JI: Anorexia nervosa and "reverse anorexia" among 108 male bodybuilders. Compr Psychiatry 1993, 34:406-409. 

  • Túry F, Gyenis M: Inverz anorexia nervosa: a férfiak speciális testképzavara. Psychiatria Hungarica 1997, 12:589-594.